A HÓD-Mezőgazda Zrt. pódiumbeszélgetésre hívta az Állattenyésztési Napokra érkezőket. A téma életbevágó volt: víz- és klímakockázat a termelésben.
Gáspár Andrea, az AgroinformTech magazinjainak főszerkesztője Dr. Hupuczi Júliát, a Szegedi Egyetem docensét, Földesi Lászlót, a Vásárhelyi Róna Kft. ügyvezetőjét, Máriás Ferencet, az Agroázis Kft. projektigazgatóját és Szabó Istvánt, a Pro-Feed Kft. üzletág-fejlesztési igazgatóját kérdezte arról, hogy van-e a megoldás a vízhiányra a növénytermesztésben.
A mélyebb rétegekben kezdődik a baj
Dr. Hupuczi Júlia szerint a mezőgazdasági problémák jelentős része nem a felszínen, hanem a talaj mélyebb rétegeiben kezdődik. Ezért a jövő gazdálkodóinak meg kell tanulniuk élőlényként kezelni a talajt is. Az első és legfontosabb lépés szerinte az, hogy a gazdálkodók „kiszálljanak a traktorból”, és használják a gazdászbotot (penetrométer). Ezzel az egyszerű eszközzel kimutatható a talajellenállás és a tömörödés, ami sok esetben nem látható a felszínen, mégis alapvetően meghatározza a vízmozgást, a gyökérfejlődést és végső soron a terméshozamot.
A docens szerint a modern mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája a túlművelés. A rendszeresen bolygatott talaj felső rétege idővel lisztszerűvé válik, szerkezete szétesik, és amikor vizet kap – akár csapadék, akár öntözés formájában –, a finom részecskék lefelé mosódnak, majd a nehéz gépek terhelése alatt egyre vastagodó, tömör rétegeket alakítanak ki. Ezek a rétegek akadályozzák a víz beszivárgását és a gyökerek fejlődését, miközben a probléma sokáig láthatatlan marad.
A felső talajréteg sokszor a végletekig kiszárad – Fotó: Szóka István
A talajszelvény-feltárás éppen ezért kulcsfontosságú módszer a számára. Szerinte egy jól elkészített talajszelvény sokkal többet mutat meg, mint bármilyen laborvizsgálat. A repedések iránya, a pórusok elhelyezkedése, a rétegek keménysége mind árulkodnak a talaj működéséről. Külön kiemeli, hogy a természetes talajban a függőleges irányú repedések az egészséges szerkezet jelei, míg a vízszintes repedések már egyértelműen a tömörödés és a túlzott géphasználat következményei.
A teljes talajszelvény harmonikus működése szükséges ahhoz, hogy a felső réteg termékeny maradjon”
– hangsúlyozza a szakember. A mélyebb, úgynevezett B-szint a „szivacs”, amelyik képes vizet és tápanyagokat tárolni, majd száraz időszakban visszaadni azt a növények számára. Ha ez a mélyebb réteg sérül, akkor a felső termőréteg sem tud megfelelően működni.
Földesi László, Dr. Hupuczi Júlia, Máriás Ferenc, Szabó István, Gáspár Andrea – Fotó: Agroinform
Több kell, mint a szántás elhagyása
Sok gazdálkodó abban bízik, hogy ha felhagy a forgatással, a talaj automatikusan regenerálódik, de Hupuczi szerint ez tévedés. A változtatás tudatos, hosszú távú folyamat kell legyen, amelyhez tanulás, megfigyelés és rendszerszintű gondolkodás szükséges. Maga a talajművelés önmagában nem képes regenerálni a talajt. A jó szerkezet kialakulásához élő gyökerekre, mikroorganizmusokra és szerves anyagra van szükség. Hiszen a talajéletet is táplálni kell, melyre a növényi maradványok a talaj szempontjából ugyanolyan jók, mint az istállótrágya.
Ma a talajok legnagyobb problémája a szervesanyaghiány, ami a klímaszélsőségek idején felszínre hozza a rossz szerkezetű talaj sérülékenységét”
– hangsúlyozta a docens. Hupuczi Júlia szerint a jövő a talajközpontú növénytermesztésé, ami még mindig nem tükröződik kellően az agrároktatásban. Arra számít, hogy ha kialakul egy „kritikus tömeg”, és a talajkímélő gazdálkodás egy általánosan elfogadott normává válik, az fordulatot hozhat a mezőgazdaságban.
Ami pedig a vízhiányt illeti: ezt felülről öntözve nem fogjuk tudni megoldani. Csak a talajvízszint helyreállítása segíthet, mert akkor a víz alulról tudná táplálni a talajt.
Ma a talajvízszint süllyedése már olyan mértékű, hogy azt sem az öntözés, sem a természetes csapadék nem képes visszapótolni. Ezért a tájléptékű vízgazdálkodás társadalmi szintű feladattá vált.
Ha öntözöl, muszáj szántanod is
A beszélgetés során Földesi László megerősítette, hogy a vízhiány és az aszály már nem időszakos probléma, hanem tartós, rendszerszintű kihívás, ami a teljes termelési struktúra újragondolására késztette. A Vásárhelyi Róna Kft. mintegy 4000 hektáron gazdálkodik, ebből közel 700 hektárt öntöznek. 950 tejelő marhát és szaporulatát kell ellátniuk takarmánnyal, emellett csemegekukoricát és zöldborsót termesztenek a konzervipar számára.
A szakember rámutatott: az öntözőrendszereket nem olyan extrém vízhiányra tervezték, mint amilyennel ma szembesülnek a gazdák, hiszen csak kiegészíteni, nem pótolni hivatottak a hiányzó csapadékot. Földesi elmondta, hogy már közel tíz éve felhagytak a hagyományos szántással, és igyekeznek minimális talajbolygatással dolgozni. Ennek célja a talajélet megőrzése, a szervesanyag-tartalom védelme és a nedvességmegtartás. Az öntözött területeken azonban muszáj szántani, mivel az intenzív vízkijuttatás miatt tömörödött a talaj, és más módon nem lehet megfelelő vetőágyat készíteni.
A kötöttebb, agyagos vályogtalajok különösen érzékenyek a helytelen művelésre. Nedves állapotban a gépek könnyen tömörítik őket, túl száraz állapotban pedig rögösödnek, repedeznek, és romlik a vízmegtartó képességük. Ezért a talajművelést mindig a talaj aktuális nedvességi állapotához igazítva kell végezni. A talaj „gondozása” ugyanolyan fontos lett, mint maga a növénytermesztés – hangsúlyozta a szakember.
Az öntözési beruházás gyakran már a tulajdonviszonyokon elbukik – Fotó: Shutterstock
Földesi emlékeztetett arra is, hogy Magyarországon korábban mintegy félmillió hektár volt öntözhető, ma viszont ennek csak töredéke. A széttagolt birtokszerkezet, a rendezetlen tulajdonviszonyok nehezítik a hatékony vízgazdálkodást. Úgy vélte, hogy gazdaságos és versenyképes termelést csak nagyobb, összehangolt művelési egységekben, a gazdálkodók összefogásával lehet fenntartani. Ám félmillió hektár öntözése sem oldaná meg a magyar mezőgazdaság problémáit, ezért a hangsúly a vízvisszatartáson, a talajvédelmen és az alkalmazkodáson kell hogy legyen.
Át kellett például alakítaniuk a vetésszerkezetet. A korábban domináns kukoricaalapú takarmányozás egyre bizonytalanabbá vált az aszály miatt, ezért új növények felé nyitottak.
Az egyik ilyen az olaszperje, amely őszi vetésű növényként jobban alkalmazkodik a megváltozott klímához. A lucernatermesztést viszont feladták, mert ma már legfeljebb egy-két kaszálásra elegendő a lehulló csapadék, így a termesztése gazdaságtalanná vált. Új növényként megjelent a gazdaságban az őszi borsó és a len – ezekkel még viszonylag kevés a tapasztalatuk.
Az öntözésfejlesztés egy akadálypálya
Máriás Ferenc elsősorban az infrastruktúra és a szabályozás oldaláról vizsgálta az öntözés kérdéskörét. Pozitívan értékelte, hogy a kormányzat a vizet stratégiai erőforrásként kezeli, és fontos számára a vízügy szakmai önállósága. Szerinte a vízgazdálkodási döntések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha azokat valódi szakmai tudásra és hosszú távú tervezésre alapozzák.
A szakember szerint Magyarországon az öntözési beruházások egyik legnagyobb akadálya a bürokrácia. Úgy látja, hogy számos öntözési tevékenység – például egyszerű dobos öntözőberendezések használata – indokolatlanul túl van szabályozva. Problémának tartja az öntözőkutak engedélyeztetésének kettős rendszerét is, ahol ugyanazokat a dokumentációkat több hatóságnál is be kell nyújtani. Ez nemcsak lassítja, hanem drágítja is a beruházásokat.
Máriás Ferenc elmondta, hogy milyen problémákkal szembesülnek az Agroázis Kft.-nél az öntözésfejlesztés során. Az egyik legnagyobb kihívást a magyar birtokszerkezet széttagoltsága jelenti. A rendezetlen tulajdonviszonyok, az eltűnt tulajdonosok, a Natura 2000-es korlátozások vagy az állami szervezetekkel való egyeztetések hónapokra vagy akár évekre elhúzhatják a projekteket.
Távlatokat adni a tervezéshez, működtetéshez
Fontos a nagy folyók vízkészletét sokkal jobban kihasználni, elcsatornázni és tározni, hogy ne talaj- vagy rétegvízből öntözzünk, ám nem áll mindenhol rendelkezésre állandó nagyvízi utánpótlás. A szakember ezért kritikával illette a legutóbbi pályázati kiírás azon részét, amelyik túl alacsony méretkorlátot szabott az öntözővíz-tározóknak. Szerinte ilyen korlátok mellett nem lehet valódi vízvisszatartási rendszereket kiépíteni.
Emellett maga a pályázati rendszer is túlzottan ciklikus. Amikor nincs pályázat, minden beruházás leáll, amikor pedig megnyílik egy támogatási lehetőség, minden szereplő egyszerre próbál fejleszteni. Ez a gazdálkodókat, a tervezőket, a kivitelezőket és a hatósági kapacitásokat is túlterheli. Ezért inkább hosszú távú, folyamatos fejlesztési programokat sürget, amelyek kiszámíthatóbb működést biztosítanak az egész ágazat számára.
Máriás Ferenc a műszaki modernizációt is fókuszba helyezi: a korszerű szivattyútelepek és a napelemes energiatermelés fontos az energiahatékony üzemelés szempontjából. A szakember egyébként ellenzi a teljesen ingyenes vízszolgáltatást, mivel az pazarláshoz vezethet. Inkább egy kiszámítható, átlátható és hosszú távon stabil díjrendszert tartana szükségesnek.
A gazdák csak akkor mernek komoly beruházásokba kezdeni, ha előre láthatják az üzemeltetési költségeket és nem változnak évente a szabályok.
Figyelj, tanulj, alkalmazkodj!
Szabó István szerint a magyar mezőgazdaság egyik fő problémája az, hogy sokan még mindig ugyanazokkal a technológiákkal, ugyanazokkal a fajtákkal és ugyanazzal a gondolkodásmóddal próbálnak termelni, mint a korábbi, kiegyensúlyozottabb klimatikus időszakokban. A mezőgazdaság sokáig elhanyagolta a talaj szerepét, most viszont fennáll a veszélye annak, hogy a túlzott talajfókusz mellett maga a növény szorul háttérbe. A valódi megoldást abban látja, hogy a gazdálkodók megtanulják értelmezni a növények jelzéseit, vagyis megértsék a növényélettani folyamatokat. Ennek hiányát az agrárképzés egyik örökségének tartja.
Folyamatosan tanulni és alkalmazkodni kell – Fotó: Shutterstock
A klímaváltozás, az új technológiák és a növényélettani kutatások olyan gyors változásokat hoznak, hogy a mezőgazdaságban folyamatos tanulásra van szükség. Ezért hangsúlyozta a kiscsoportos, gyakorlati tudásátadás jelentőségét. A „fenológiai figyelő” programokat és tanösvényeket azért tartja hatékonynak, mert ott a gazdák saját kérdéseik mentén, közvetlen terepi tapasztalatokon keresztül tanulhatnak.
A precíziós gazdálkodással kapcsolatban kritikaként fogalmazta meg, hogy sok gazda csak drága eszközöket vásárol, megfelelő tudás nélkül. Hasonlatként a mobiltelefon használatát említi: önmagában az eszköz nem jelent előnyt, ha a felhasználó nem tudja kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Árnyalt álláspontot fogalmazott meg a biostimulátorok és növénykondicionáló készítmények kapcsán is. Úgy látja, hogy ezek a termékek valóban hasznos eszközei lehetnek az aszályhoz való alkalmazkodásnak, de a csodavárás hiábavaló.
A növényi teljesítmény három tényezőtől függ: a genetikai adottságoktól, a környezeti feltételektől és a növény kondíciójától. A biostimulátorok csak az utolsón tudnak javítani”
– szögezte le. Arra ösztönözte a gazdákat, hogy merjenek segítséget kérni, ugyanakkor saját problémáik megoldásáért vállaljanak felelősséget. A mezőgazdaság jövőjét a folyamatos tanulásban és alkalmazkodásban látta.
forrás: agroinform.hu
