Egyre több növénytermesztő és állattartó fedezi fel az őszi borsóban rejlő lehetőségeket, de az értékesítési oldalon még van mit javítani.

Az  Alföldi Állattenyésztési Napokon a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület szervezésében pódiumbeszélgetést indítottak a takarmányborsó-termesztésben rejlő lehetőségekről és kihívásokról. Bányai Tibor, az egyesület elnökhelyettese Gyenes Gábort (Gyenes Kft.), Blum Zoltánt (Saaten-Union Hungária Kft.), ifj. Gallen Attila (Karát Broiler Kft.), Alpár Botondot (Agrofeed Kft.), dr. Tóth Tamást (Széchenyi István Egyetem) és dr. Zsombik Lászlót (Debreceni Egyetem) hívta a téma megvitatására. 

Nem mindegy a fajta

Magyarországon az elmúlt időszakban örvendetes módon növekedésnek indult a takarmányborsó vetésterülete, bár a növény takarmányozási gyakorlata még korántsem olyan széles körben elterjedt, mint a szójáé. Sokakban élnek még kétségek a borsó etethetőségével kapcsolatban is, de az új genetikai háttér elcsitítja ezeket a negatív hangokat.

A vetőmagpiaci trendekről Blum Zoltán osztott meg információkat. Emlékeztetett, hogy a 90-es évek elején még 130 000 hektáron termett borsó hazánkban, ami azután drasztikusan lecsökkent. A 2020-as évek hoztak fordulatot, és bár sok termelőben még a régi, megdőlő állományok emléke él, az új genetikák már egészen más szintet képviselnek. Az élmezőnyhöz tartozó nemesítőházak – főként francia és német területekről – olyan fajtákat kínálnak, amelyek állóképessége és betegség-ellenállósága is kiemelkedő.

A legfontosabb változás azonban az őszi változatok térnyerése, ezen fajták iránt látványosan megugrott a kereslet 2025-ben. Piaci becslések szerint a vetésterület már a 40 000 hektárt is megközelítheti. Ez a bővülés új lehetőségeket nyit a takarmányipar és a termesztők együttműködésében. A szakember kiemelte:

a borsót az teszi igazán jövedelmezővé, hogy kevés a műtrágyaigénye és a búza kiváló előveteménye.

Emellett az őszi szenázskeverékekben (pl. rozs vagy árpa mellé vetve) nemcsak a fehérjehozamot növeli a borsó, hanem javítja a talaj állapotát is az utóvetemény számára.

Gyenes Gábor gyakorlati tapasztalatai alapján a borsó után vetett gabonáktól hektáronként 1–1,5 tonnás hozamnövekedés várható, miközben az őszi alapműtrágyázás elhagyható, a nitrogén-fejtrágyázás pedig 30%-kal mérsékelhető. Ez a technológia tízéves távlatban is stabil, és a termesztési intenzitástól függetlenül érvényesül. A szakember szerint még egy „nullszaldós” borsótermés is megéri az utónövényre gyakorolt pozitív hatásai miatt. 

Ezzel szemben a tavaszi borsó sorsa kritikus ponthoz érkezett, amint azt dr. Zsombik László kutatóintézeti szakember kifejtette. A klímaváltozás negatív hatásai – különösen a virágzáskori aszály és a hirtelen jött forróság – ezt a kultúrát sújtották először.

Takarmányborsó – Fotó: Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület

Tapasztalatok a borsó etetésével 

Gyenes Gábor rávilágított, hogy az elmúlt tíz évben kidolgozott technológiai háttérrel ma már iparszerűen, mindenféle takarmányozási nehézség nélkül lehet dolgozni a borsóval. A Jászapáti 2000 Mezőgazdasági Zrt. és a Gyenes Kft. mintegy 6000 hektáron integrál takarmányborsó-termesztést, ami éves szinten 20 000 tonna alapanyag mozgatását eredményezi. A gyakorlati szakember véleménye szerint a termék abszolút versenyképes a szójával.

A kulcs a borsó tripszininhibitor-tartalmának jelentős mérséklése, amivel gyakorlatilag megszűnik a korlátozott etetés kényszere. Ennek köszönhetően bizonyos receptúrákban akár a 30%-os arányt is elérheti a borsó aránya. 

A pódiumbeszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a nyers felhasználás korlátozott (sertéseknél kb. 10–15%), de modern feldolgozási eljárásokkal, például extrudálással, a bekeverési arány 30%-ig is növelhető. Ez már olyan szintű fehérjepótlást tesz lehetővé, amivel jelentősen csökkenthető az import GMO-s szójától való függőség.

Bányai Tibor, Gyenes Gábor, Blum Zoltán, ifj. Gallen Attila, Alpár Botond, dr. Tóth Tamás, dr. Zsombik László – Fotó: Agroinform

Ez volt a célja ifj. Gallen Attilának is, amikor a repce vetésszerkezetbeli kiváltására kerestek őszi kultúrát, és a választásuk az őszi borsóra esett. A Karát Broiler Kft.-ben a madarak takarmányozásában alkalmazzák, de negatív hatást nem tapasztaltak még. Dr. Tóth Tamás egyetemi kutató szerint a monogasztrikus állatoknál, mint a sertés vagy a baromfi, a nevelő és befejező szakaszban akár a 30%-os arányt elérheti a borsó, de az indító fázisban továbbra is indokolt az óvatosság.

Hozzátette: a borsó nem csupán 20–25%-os fehérjetartalma miatt értékes, hanem jelentős keményítőforrás is. A kérődzők, például a tejelő tehenek számára különösen előnyös, mivel keményítője lassabban bomlik le a bendőben (5–6%/óra), mint a gabonaféléké, így csökkenti az acidózis kockázatát. Ugyanakkor figyelni kell a fehérjerész gyors lebomlására, amit fizikai kezeléssel vagy egyéb fehérjeforrásokkal kell ellensúlyozni.

A teljes szójadarakiváltás csak kontrollált körülmények között, specifikus enzimkiegészítők (NSP-enzimek, fitáz) alkalmazásával biztonságos. A legmodernebb, kétcsigás extrudálási vagy a normál hidrotermikus technológia alkalmazásával a keményítő emészthetősége akár a 95-98%-os szintet is elérheti, ami a fiatal állatok takarmányozásában is új távlatokat nyit. 

Alpár Botond, az Agrofeed Kft. képviseletében kiemelte:

Bár a borsó fehérjetartalma elmarad a szójáétól, lizinben és treoninban kifejezetten gazdag, a hiányzó kéntartalmú aminosavak pedig napraforgóval vagy repcével jól pótolhatók.

Döbbenetes adat, hogy az európai állattenyésztésben használt szójadara 95%-a a tengerentúlról érkezik, ezért a helyi fehérjeforrások támogatása kiemelt feladat. Egy sikeres pályázat keretében tejsavas fermentációval is kísérleteznek, ahol a borsó az egyik fontos alapanyag. Kedvező ár-érték aránya segítheti a szélesebb körű elterjedést.

Takarmányborsó – Fotó: Agroinform

Ki és mennyiért veszi meg helyben?

Dr. Zsombik László szerint a takarmányborsó a szemes pillangósok „zászlóshajója” lehetne, hiszen technológiája teljesen kidolgozott, és a gyomirtása is megoldott, szemben például a lóbabbal vagy a csillagfürttel. A legnagyobb akadályt a logisztika jelenti a borsó termesztésében: egy kisebb gazdaság nehezen tud mit kezdeni egy 150 tonnás terméssel regionális gyűjtőpontok nélkül. Ilyen központok létrehozása lendületet adhatna a termesztési kedvnek is.

Arra a kérdésre pedig, hogy mennyit fizethetnek reálisan az őszi borsóért a takarmánygyártók, Alpár Botond, az Agrofeed szakértője egy egyszerű képlettel válaszolt:

A takarmányozásban elterjedt ökölszabály szerint két rész kukorica és egy rész szója helyettesíthető három rész borsóval. Amennyiben a borsó ára kilónként 100 forint alá kerül, a receptúrák szinte automatikusan „behívják” ezt az összetevőt.

Tavaly a termény országos, éves átlagára tonnánként 103 ezer forint volt. A növénytermesztőknek tehát ezen árszint alatt kell tudniuk felkínálni az alapanyagot a takarmánygyártás számára. Gyenes Gábor szerint megoldást jelentene, ha a jelenlegi, csak a termelést támogató rendszer helyett a feldolgozókat és az állattartókat is ösztönöznék a a borsó felvásárlására, felhasználására.

Blum Zoltán ugyanakkor olyan felhasználási alternatívákat is megemlített, amelyek eddig még szóba sem kerültek hazánkban. Németországi tapasztalataira hivatkozva elmondta, hogy a borsótej már megjelent a prémium élelmiszer-kínálatban. Az innováció az állateledel-gyártásban (petfood) is látványos: a fermentált borsókeményítő már jelen van a kutyák és macskák étrendjében. Ezek a magasabb hozzáadott értékű termékek lassan a gazdasági haszonállatok takarmányozásába is átszivárognak.

Meglepő tény, hogy a magyar asztalokra kerülő sárgaborsó döntő többsége is importból, gyakran Kanadából érkezik. A hazai termelők itt is az árversenyben maradnak alul. A szakértők szerint a 27%-os áfa mérséklése és a borsó „tőzsdei termékké” nyilvánítása segíthetné, hogy a növény visszanyerje méltó helyét az élelmiszeriparban és a takarmányozásban.

Indexkép: Magyar Szója.

cikk forrása: agroinform.hu